"Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével." (Ef. 6,14-15)

A keresztyén ember hírnök, nem tétlenségre hivatott. A megállás állhatatosságra utal (valaki állja a sarat, kitart a küzdelemben). Megállni legfeljebb azért kell, hogy hasonlóan a katonához ellenőrizze a harcba indulás előtt, hogy minden rendjén van-e. A bő köpenyt övvel át kellett kötni, mert különben akadályozta a harcost a járásban. Aki nem igazsággal köti át derekát, azt a hazugság akadályozni fogja a haladásban. A páncél a felső testet, a szívet védte a gyilkos nyilakkal szemben. A rágalom, a kísértés, a gyűlölet nyilai állandóan veszélyeztetnek bennünket. Milyen nagyszerű páncél a tudat, hogy megigazulásunk van Krisztus által (Kicsoda kárhoztat tehát? - Róm. 8). A saru a gyors mozgást segítette elő. Gyorsan el kellett jutni oda, ahol a háborúság miatt veszély fenyegette az emberek, a világ biztonságát. Akiben megvan a békesség késztetése és készsége, az maga körül sok háborúságot le tud csendesíteni. Ma is harcolni kell a gonosz ellen. A békesség Fejedelme erőt ad a győzelemhez. 'Föl, barátim drága Jézus zászlaja alatt!" Ámen.