2014. január 10., péntek

"Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz." (Zsolt. 103,13)
 A bűneset után az első emberpár elrejtőzött Isten elől, mert félt a bűntetéstől. Azóta is megismétlődik a történet. Sokszor félünk csendben maradni, csakhogy ne szólítson meg Isten. Egyesek egyenesen azt mondják, hogy a zajba, hangos zenébe menekül az emberek egy része, hogy ne kelljen meghallani a belső hangot. A zsoltáros tudja, hogy nem lehet elrejtőzni Isten elől (Zsolt. 139). Most csak az a kérdés, hogy van-e bennünk elég bizalom Isten iránt. A tékozló  fiú esetét ismerjük. Remélte az atya, hogy a fia visszatér. Várta a fiú megérkezését. Amikor pedig messziről meglátta elébe szaladt, és megölelte, visszafogadta. Tartsunk ma őszinte önvizsgálatot, valljuk meg bűneinket. Hagyjuk, hogy Ő könyörüljön rajtunk, hogy megszabaduljunk. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése