"Így szól az Úr: Ti láttátok... hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon és hogyan hoztalak ide benneteket."(2Móz. 19,4)

Történelmünk és kultúránk ázsiai és európaiságának gyökereire emlékeztet minket magyarokat ez az ige. Visszaköszön bennünk a honfoglalás történelmi kora, eleink sebes vágtái lovaikon, vadászsólymaik megszelídítése és a Kárpát medencében való otthonra találásunk... Természetesen hozzá csatoljuk gondolatban, mint a legfontosabb pillanatot  - a ma még így tanított - (1000 éves?)  keresztyénség felvételét... Nemcsak az összehasonlítás biblikusságában, hanem sokkal inkább az Istenhez való tartozás elkötelezettségében is megelevenednek a jelenben számunkra az ószövetségi néphez intézett Atyai szavak. Nem kétséges viszont az sem, mert hiszen sokszor éreztük és érezhetjük ma is: Istennek még mindig különleges tervei vannak velünk. Velünk magyarokkal! Engedjük tehát, hogy Isten hordozzon minket sólyomszárnyakon... Ámen.