"Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre, azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által." (Róm. 1,11-12)

Pál egy üzenetet juttat el a Rómában élő keresztyéneknek. Ebben az üzenetben a kapcsolat iránya a másik ember felé mutat. Mi is kapcsolatokban élünk és üzenetek jutnak el tőlünk a mellettünk, körülöttünk élőkhöz. Egy tekintetben, szóban, akár írásban üzenetek indulnak útra. Milyen ezeknek az iránya? Ha az életszolgálatom iránya a másik ember, azaz másokért élünk, akkor mi az, amit adni szeretnénk nekik? A földi élethez szükséges ajándékainkon kívül, tudunk-e, akarunk-e, szeretnénk-e lelki ajándékokat is adni másoknak? 

Nem csak kenyérrel, hanem Isten igéjével is élnünk kell, hogy teremhessünk lelki gyümölcsöket másoknak: szeretetet, örömöt, békességet, béketűrést, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, mértékletességet. Ámen.