"Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak." (Zsolt. 86,16a)

Megvallom, hogy ma reggel éppen olyan sötét volt bennem, mint kint, amikor kiléptem a lakásunk ajtaján. Tennivalóimat sehogy nem láttam elhelyezkedni az időkeretemben, és nem tudtam, miként oldódhat meg az, amit emberi ésszel megoldhatatlannak gondoltam. Kattintottam a kapcsolót és világítani kezdett az izzó. Már láttam mi vesz körül. Kinyitottam a Szentírást, elolvastam az igét, s már láttam Ki van mellettem. Tanulónak a vizsgák sűrűjében, munkásnak a munka útvesztőiben, betegnek a nyomorúság és fájdalom ködében, elveszettnek az úttalanság eszeveszettségében van egy nagy lehetősége: Istenhez fohászkodni, aki körülölel és kiemel a sötétségből, erőt tud adni feladataink elvégzéséhez. Na így kell indulni nekünk ma reggel is! Ámen.