„Így szól az én Uram, az Úr: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem! ”  (Ézs. 56,8)

     A gyűjtögetés az ember benső részévé vált. Automatikus cselekedet. Amíg az ember a túlélésért gyűjt, amíg a földi berendezkedés a lényeg, addig az Úristen az örökéletre gyűjti  a lelkeket. Sokszor nem tudatosul, hogy minket is hozzá akar adni a megtérő, üdvözülő sokasághoz. Azt kérdezzük sokszor, hogy mi baja van velünk, hiszen, mi igaz emberek, tisztességes kálvinisták vagyunk. Igen ám, de tudja az Úr, hogy mi minden hozzáköt földi javainkhoz. Amikor már megelégedtünk azzal, hogy elég a gyülekezetünk, amikor már lemondtunk arról, hogy egyházunkban missziót folytassunk, akkor megszólal az Úr: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem! A teljes számot nem mi döntjük el, Isten tudja meddig kell munkálkodnunk, hogy a teljes szám meglegyen.  De, vajon én benne vagyok-e ebben a számban? Még az is meglehet, hogy az Úr engem kerítget, hogy belépjek. Ámen.

bgabor