"Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz." (1Krón. 17,27b)

Nátán prófétán keresztül Isten áldását adja Dávid házára, nemzettségére. Az Úr ígérete szerint az áldás, a mindenható és mindenütt jelenvaló Isten örökre oltalmazó és védelmező jelenléte, biztosítva van. Dávid imádságában pedig kifejezi azt a hitét, hogy ő ezt az ígéretet komolyan veszi. Dávid bűnökkel teli, de Istenhez ragaszkodó életére, ez az Úr felelete. Ha a jövőre gondolunk, gyermekeink, unokáink, utódaink életére, vajon mit szeretnénk biztosítva tudni  számukra? Házat, autót, gyarapodó bankszámlát? Vagy egy olyan életet, amelyben mindent megkapnak, amire szükségük van, ha Isten áldása az övék? Én hiszem, hogy Istenhez ragaszkodó és egyedül az ő törvényét szem előtt tartó életünk eredményeként, a mienk is Isten áldása. Imánkban valljuk meg neki, hogy mi ezt komolyan vesszük, vagyis csak ezt vesszük komolyan. Nekünk, Isten gyermekeinek, csak így szabad előre tekintenünk! Ámen.