"Mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." (Mt. 6,7-8)

Első olvasatra, mintha egy feszültség lenne Krisztus tanításában. Ha tudja a mi Atyánk, hogy mire van szükségünk, akkor miért is kell kérni Tőle? Hiszen szeret minket, gondunkat akarja viselni, akkor logikánk szerint kérés nélkül is járna nekünk a segítség. Gyermekeinknek is megadjuk, amire szükségük van, hiszen jól tudjuk, mire van szükségük, mégis megtanítjuk őket kérni. A rend kedvéért. Imádkozni is a rend kedvéért kell! Azért, hogy el ne felejtsük honnan van minden jó a mi életünkben. Mindent megad nekünk a mi Istenünk, ha hittel kérjük. Ezért hiábavaló próbálkozás szóvirágok, cirkalmatos mondatfüzérek alá temetnie az embernek a maga hitetlenségét. Néhány egyszerű szó, egyetlen szürke mondat is elég, ha hitünk emeli a magasba. Mint eleink, amikor munkájuk közepette a déli harangszókor a templom felé fordulva csak ennyit kértek: Jó Istenünk áldj meg kérlek! Ámen.