Jézus mondja: "A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és... termést hoznak." (Mk. 4,20)

Reménységgel vetjük a magot, éppen most, amikor a természet erői is segítségünkre vannak. A tavasz az új élet reményét adja mindenkinek. Most kell vetni, most kell figyelni a rügyeket. Van valami titokzatos újjászületés mindenben, ami körülvesz. Így hát jó reménységünk van afelől, hogy lesz eredménye a vetésnek. Jézusnak is van reménysége: hogy az elvetett mag nem vész el, ereje van, ki fog sarjadni. Vajon milyen földbe esett? Esetleg szalmaláng lelkesedés volt az egész? Vagy a "helyes" konfirmáció bűvöletében szelídültek meg ifjaink? Vagy netán emberi érdek vezérelte a pillanatnyi engedelmességet? Inkább látszani akarunk, nem pedig lenni. Ez igazi gond.

Mindez nem változtat az örök igazságon: Isten országa csak azok által gyarapodik, akik komolyan vették, hogy Isten megszólította őket. Hiábavaló a "kozmetikázás" Isten előtt, aki teljesen érti a szív gondolatait. Hallottad-e, befogadtad-e, látod-e az új élet csíráit életedben? Ez itt a kérdés. A többi, hiábavalóság. Ámen.