2016. március 12., szombat

Még a föld mélyéről is újra fölhozol engem. Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. (Zsolt. 71,20-21)

Kezdő lelkipásztorként temetésen, már a kiásott sírnál állva, a jelen lévő gyülekezettel figyeltem fel az emberi félelem egy sokat mondó freudi esetlenségére: Jaj, de mélyre teszitek! Mi lesz ott vele? Természetesen ott és akkor nem reagáltam, mert nem reagálhattam ezekre a sirámokra, de egy dolgot azonnal tudtam: kétely és hitetlenség egyszerre jajveszékel az élőkben a sírgödör láttán.
A feltámadás Ura azonban csodálatos evangéliummal vált a halál feletti hatalom uralkodójává. Ez az evangélium pedig Krisztus főpapi imájában olvasható: "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál."(Jn. 17,24) Talán ennek a krisztusi csodának előhírnöke a zsoltáros bizonyságtétele, melynek szépsége az egyéni hitvallás: "Még a föld mélyéről is újra fölhozol engem..." Ebben a hitben magasztaljuk a halál felett is diadalmaskodó Krisztust nap mint nap. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése