2016. március 16., szerda

"Ne koholj rosszat felebarátod ellen, aki melletted lakik gyanútlanul!" (Péld. 3,29)


Van egy tisztességes módja annak, hogy a mellettünk lévőkkel rendezzük tisztázatlan ügyeinket. Egyszerűen megszólítjuk, és elmondjuk örömünket, sértődöttségünket, esetleg megkérjük, hogy változtasson zavaró viselkedésén. Ki tudja, talán ez az őszinteség és egyenesség meggyőzi őt a jószándékról. Az emberi természet oda süllyedt, hogy emberek "háta mögött" kovácsolja az "előnyt", nem riadva vissza attól sem, hogy a környezete előtt befeketítse a másikat. Ha sötét a háttér, jobban látszom én. Jobban haladok... vagy mégsem?
Isten megvédelmezi az egyedül maradt, kiszolgáltatott teremtményét. A gyengét, az árvát, az elhagyottat ő védelmezi. Ilyenkor én kerülök csapdába, mert látszólag előnyt szereztem, és mégis vesztenivalóm van, mert Isten ellen hadakozom. Mert nem a jószándék vezérelt, hanem az irigység, a gyűlölet, a gonosz ravaszság. Aki Isten előtt éli az életet, az tudja "hogy az Úr, aki titkon van, titkon megfizet." Vizsgáljuk meg magunkat. Milyen lélek van bennünk? Kérjünk bocsánatot azoktól, akikről gonoszul gondolkodtunk. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése