"Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár... az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!" (Jn.20,19)

      A tanítványok zárt ajtók mögött gyülekeztek. Hogy ki miatt zárkóztak be, azt csak sejthetjük. Bár ekkor még nem tudunk tényleges üldözésükről, a félelem nyilvánvalóan bennük van. Más kérdés, hogy mit érnek a zárt ajtók az ellenséges indulattal szemben? A bezárkózás elsősorban jelképes: kívül hagyni mindent és mindenkit, aki és ami nem a szűk csoporthoz tartozik. Emberi számítás szerint Jézus is kívül van. Talán kopoghatna, vagy szólíthatná őket. Ő azonban egyszer csak megjelenik középen. Sem akarva, sem akaratlanul nem zárhatták ki maguk közül a tanítványok. Sem akkor, sem soha máskor. Áldott lehetőség ez, amivel élnünk kell és lehet, hogy békességünk legyen. Ámen.