"Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. (Zsolt. 89,2) 

Elvégeztetett! - hangzott el Jézus ajkáról, kegyetlen és mégis megnyugtató zárszóként. Véget ért a nagy mű, az ember megváltása megtörtént. A kegyetlen események, az Isten Fiú passiója és halála a múlté, néha felelevenítjük, ilyenkor nagypénteken ünnepszerűen megemlékezünk róla. Elvégeztetett, és mi milyen nyugalommal nyugtázzuk. Krisztusnak valóban véget ért az Atya által ráruházott szolgálat, de nem nekünk. Nekünk tanítványainak, akkor kezdődött. A Krisztus utolsó szavára, válaszként a mi első szavunk nem lehet más, csak az, hogy elkezdődött! Elkezdődött a mi szolgálatunk: énekelni örökre a mi Krisztusunk kegyelmes tettét, generációról generációra hirdetni irántunk való hűségét. Ha nem végeztetett volna el, számunkra nem lenne új kezdet! Erről beszélni kell, ma is, ezután is, örökké! Ámen.