"Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állatám elő." (Ézs. 45,12)

Rohamosan változik világunk. Az emberi tudomány fejlődésének is vannak határai, melyeket átlépni nem tudnak. Nem akarják bevallani. A tudomány eredményeit pedig nem a jóra, a hasznosra, az emberiség javára használják, hanem önös érdekek elérésére. Nem érdekli a felelősöket. Globális felmelegedés, ökológiai katasztrófák, erdő irtások, a vizek szennyezése, hogy csak néhányat soroljak. Időszakonként Istennek szóban vagy cselekedetben tisztáznia kell a föld tulajdonjogát. Szól igéje által, megrengeti a földet, megváltoztatja az időjárást, jégesőt küld, szárazsággal látogat. Az ember meg rezignáltan sopánkodik. Jó lenne, ha belátnák, kié a föld, kié az ember. Jó lenne, ha konferenciák és csúcstalálkozók helyett imádkoznának. Egyre nagyobb a gond a természettel, egyre nagyobb a gond az emberiséggel. Erőszakhullám söpör végig a földön. De megnyugtató számomra, hogy a mi Urunk nem felejtkezik el rólunk. Mivel övé a föld, annak serege és az ember is, Ő azt tehet, amit akar! Kérjük hát buzgó könyörgésben a változást Tőle! Ámen.