"Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenként zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján." (Zsolt. 59,17)

Mindnyájan láttunk már lovat felszerszámozva és tudjuk, hogy amennyiben szükséges, szemellenzőt is tesznek a lovakra, ami arra szolgál, hogy csak az utat lássa és semmi külső, út menti látvány meg ne zavarja, el ne vonja figyelmét. Ez a kép ránk emberekre fordítva használandó. Sajnos mi igen sokszor szemellenzőt viselünk és nem látunk mást csakis kizárólag a nehéz, keserves, göröngyös életutat. Pedig, ha levetnénk a hitetlenkedés, kicsinyhitűség, reménytelenség, csalódások szemellenzőit - ki melyiket viseli -, akkor látnánk, hogy Istenünk kegyelmének, szabadításának, megőrző hatalmának látványa, élménye, gazdagítja, szegélyezi utunkat. Ha megtesszük, aki megteszi, azon eluralkodik az az érzés, amit így öntünk szavakba: olyan jó kedvem van, hogy dalra, énekre fakadok. Adja Isten, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk és énekre fakadva dicsérjük életünk Urát! Ámen.