"A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet." (Péld. 10,12)

A gyűlölködésre mindig van ok, a szeretetre pedig mindig van lehetőség. Mindkettő velünk született adottság. Az lesz erősebb bennünk, amelyiket hagyjuk kifejlődni gondolatainkban és ezáltal cselekedeteinkben. Sokáig elfogadtam azt a gondolatot, hogy a versengés, a versenyszellem előre visz, ezért szükséges. A kérdés az, hogy milyen irányba visz. De érdemes körülnézni, hogy a versengés mit okozott a sportban, a gazdaságban, népi szinten vagy éppen mit okoz a családban, az egyházakban. Lettek elsők és legelsők, érdemesek és még érdemesebbek, gazdagok és még gazdagabbak és természetesen ez által vesztesek, lenézettek, szegények. A versengés viszálykodássá minősült, jó melegágya a gyűlölködésnek  és ezáltal mindennek, amit a rossz kategóriájába sorolunk! Itt tartunk, egyre sötétebb körülöttünk minden. Mit tehetünk? Akarhatjuk, kérhetjük és hagyhatjuk, hogy Isten kifejlessze bennünk a szeretet képességét, hogy eggyé és egyformán elsővé, érdemessé és gazdaggá legyünk. Isten a szeretet, a világosság és csak ez a világosság oszlathatja szét az egyre növekvő sötétséget! Ámen.