"Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is." (2Kor.1,5)

     A szenvedő embernek szüksége van vigasztalásra.  Nélküle ugyanis szenvedése, mint fal veszi körül, ami nem enged mást láttatni és éreztetni, csak a szenvedést. A vigasztalás ablakot, ajtót nyit a falon. Megmutatja, hogy van más is a szenvedésen kívül, és ki lehet lépni a szenvedésből. Ma reggeli igénk minden református temetésen elhangzik, az előfohász része. Üzenete szerint minden szenvedésre van vigasztalás Krisztus által. Nincs tehát reménytelen, vagy végtelen, vagy elviselhetetlen szenvedés. Fel nem használt, meg nem keresett, vagy rosszul értelmezett vigasztalás áll minden lezáratlan szenvedés mellett. Azért ha szenvedünk, keressük meg az azt feloldó, lelkünket felszabadító vigasztalást. Ámen.