"Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." (2Pét. 3,9)

Felettébb balgatag dolog ma egyenlő esélyekről álmodni. Mindegy, hogy az élet melyik területéről beszélünk. Akár munkahely lehetőségről, közéleti szerepvállalásról, iskolai előmenetelről, kórházi ellátásról, a profán vagy szakrális vezetőválasztásokról beszélünk, majdnem mindig érvényesül a kettős mérce. Egyrészt, nem tudunk elszakadni a magamat jobbnak, különbnek, nagyobbnak tartom gondolkodástól, másrészt nem akarjuk kiadni a kezünkből a döntés hatalmának jogát. Mégis jó néha megtapasztalni annak igazságát, hogy "nem azé aki akarja, sem nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené"(Róm. 9,16) a döntés hatalma. Van azonban egy lehetőség, ami mindenkié, egyenlőképpen. Természetesen nem e világhoz tartozik és természetesen ebbe mi nem kontárkodhatunk bele. Mindenkinek egyenlő esély adatott, hogy megtérjen Istenhez és örök életet kapjon. Ebben egyetlen ember sem lehet vesztes, ha a kegyelmi időt kihasználja és nem él vissza az Úr türelmével. Ámen.