"Ó Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!" (Zsolt. 22,20)

Nem lehet jó érzés eltávolodni, elszakadni a jó Istentől. Sokszor foglalkoztatott engem az a gondolat, hogy mit érez, pontosabban, mit érezhet az, aki keresztyén vallásos nevelésben részesült, megismerte és elfogadta Isten gondviselő jóságát, majd pedig valamilyen külső vagy belső oknál fogva ettől az érzéstől mégis eltávolodott?

Biztos vagyok abban, hogy minimum lelkiismeret furdalást, belső kényszert és vágyat még akkor is, ha ennek látszólag soha többé nem engedett teret életében. Ám az, aki szorosan összekötötte életét Isten éltető kegyelmével az nagyon sokszor imádkozik mai igénk kéréseivel, mert tudja, hogy Isten meghallgatja az ő őszinte és személyes imádságát. Ámen.