2016. április 7., csütörtök


„Zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol. 3,16)

Ezer felhívásnak enged a mai ember. A reklám harcol az emberek szívéért, és nyerésre áll. Az árut csatolt áruként ajánlják: örök fiatalságot a parfümmel, mínusz tíz kilót a csodabogyó fogyasztásával, közben nincs idő a fájdalomra, legyél első, csapjál rá az ajánlatunkra. És, működik! Dől a pénz... Másnak. Közben öregszünk, nem fogytunk, fájdalom is van, és rájövünk, hogy lényeges dolgokról lemaradtunk. Hazudtak nekünk. De mi nem adjuk föl, megint próbálkozunk, biztosan tévedés volt. Arra gondolok, hogy miközben ilyen éberek vagyunk a médiaklikkre, miért van az, hogy a bibliai felhívást irreleváns dologként kezeljük? Oda degradáltuk, hogy valahol a kínálat-paletta alján helyezkedik el, pedig abban van a mi életünk. Úgy jártunk, mint a koldus, aki a városkapu előtt koldult egész életében. Az volt a kívánsága, hogy oda temessék el, és amikor a sírgödröt kiásták kincset találtak ott. Egész életében a kincs fölött ült, és nem tudott róla. Végig koldus maradt.
Mi van, ha egyszer valóban kipróbálod, hogy milyen áldás, ha hálaadással élsz, és éneket dúdolsz a lelkedben? Zsoltárt az Istennek, hogy élsz, hogy vagy, hogy megkegyelmezett ember vagy. Áldott légy Istenem, köszönöm neked... Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése