"De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged." (Zsolt. 130,4)

A bocsánatra azért van szükség, mert a bűn mindent bemocskolt. Az ember szívében kezdte a destruktív munkát, és aztán ez behálózta az egész világot. Nincsen bűnmentes hely a világon, és ez azt jelenti, hogy igazi biztonság sincs. A szeretetre nem is lehetne semmi kilátás, hacsak az Isten nem könyörült volna rajtunk. Reményik Sándor az elveszett szíve miatt panaszkodik: ..Elhagyott engem az én szívem is. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során. Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok, Gyilkos órák, rabló pillanatok, Suhanó szárnyú nagy sors-madarak, Hová vittétek az én szívemet? Hozzátok vissza az én szívemet, -Szeretni akarok. Még szerencse, hogy a magyar nem maradt "Reményiktelen" és reménytelen.

Szóval a bűnnel nem lehet élni. A bűnt csak Isten szüntetheti meg, azzal, hogy megbocsátja. Ez a zsoltár az óegyház hét bűnbánati zsoltárainak egyike. Luther szeretett zsoltárai között találjuk. Újszövetségi reménységgel tárgyalja a bűn és kegyelem viszonyát. Márpedig nekünk nem maradt egyéb, csak a kegyelem. Jól jönne egy kis istenfélelem. Ámen.