Jézus Krisztus mondja: "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el." (Lk. 10,16)

Az egyik kedves tanárunk világított rá arra, hogy Erdélyország bizonyos régióiban annyira szemérmesen éljük meg hitünket, hogy ritkán foglalkozunk bizonyságtétellel a hétköznapokban. A Biblia és az igehirdetés a lelkipásztor dolga. Ezzel ellentétes és biblikusabb az a felfogás, hogy minden keresztyénnek kötelessége számot adni a benne lévő reménységről. Hiszen sokszor meg is történik: bíztatok valakit, akinek elment a kedve, bátorítok valakit, aki fél, buzdítom arra, hogy változtasson életén. Talán nem is tudom, de sokszor segítettem így az embereken. Csak később derül ki, hogy igét hirdettem, isteni biztatást adtam át. Ne fukarkodjunk a bátorítással, a biztatással. Gyökössy Endre mondta, hogy ne tegyünk bizonyságot a hitünkről, hogyha nem kérdeznek, de éljünk úgy, hogy kérdezzenek.

Az már más kérdés, hogy miként viszonyulnak mások a személyes szolgálatomhoz. Akkor bennem Krisztus tekintélyével szólalt meg az ige. Azzal a feltétellel, hogy az ige szólt, és nem más. Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem, mondta Pál. Ránk is érvényes. Ámen.