"Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef. 4,24) 

Milyen könnyed mozdulatot sugall ez a felhívás. Mintha olyan könnyű lenne - gondoljuk ellenkezéssel. Pedig hányszor okoz keserűséget nekünk és másoknak, amikor átéljük Shakespeare szavainak valóságát: "Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében...". Amikor az ember kivetkőzik önmagából, amikor nem fér a bőrében, amikor egoista köpönyegforgatóként mások sorsát is meghatározza. Amikor fellép vagy lelép a másik ember színteréről, nem törődve azzal mi lesz tovább. Teszi az ember mindezt oly könnyedséggel, mintha az élet valóban színház lenne. De a darab egyszer mindenkinek véget ér s haza kell menni. Oda, ahol csak úgy ismernek meg, ha a "saját bőrünkben" vagyunk. A mi Urunknak csak úgy tetszünk, ha rajtunk az isteni igazságosság és a Krisztushoz tartozás valódi öltözete van! Ámen.