"Szövetségre lépek veled, és megtudod, hogy én vagyok az Úr." (Ez.16,62)

Egyénieskedő, individualista világunkban lassan elmaradnak mögöttünk a közeli barátok is. Már nem úgy látogatjuk egymást, ahogy ezelőtt tíz évvel. Minimális az emberi kapcsolat. Nem szeretjük, hogyha állandó készenlétben kell lenni otthon, mert folyton vendégek jönnek. Megszűntek a régi szövetségek, barátságok,  vagy legalábbis halványabbak lettek. Pedig ez is fontos, ez is egy plusz fájdalom. Jó lenne elgondolkodni azon, hogy minek az érdekében építettük le kapcsolatainkat, íratlan szövetségeinket. Megéri?

Különös szövetségre hív a Mindenható Isten. Nem erőszakos, nem használja ki abbéli előnyét, hogy Ő az alkotó, övé minden, és én is övé vagyok. Csak úgy megszólal. Kinek ne kellene egy ilyen szövetséges? Legyünk őszinték. Nem akárki lép a színre, hanem a Mindenható. Hogy ez jó szöveg? Ez nem szöveg, hanem valóság. Akinek ilyen szövetségese van, az megtapasztalja az ő hatalmát. Csak legyen időnk foglalkozni vele. Állandóan megszólít, nyisd ki a kapukat, és megtalálod Őt. Ámen.