"De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét." (Zsolt. 103,17-18)

     Szolgálatom kezdetén a kert végében volt egy öreg körtefa. Alig volt már élet benne, de évről-évre kihajtott mégis. Az elődöm fia mesélte egyszer, hogy kicsi gyermek korában (vagyis olyan ötven évvel azelőtt) jött az édesapja elődjének a fia látogatóba, és azt kérdezte, hogy az az öreg körtefa megvan-e még a kert végében... Én nem fogom megkérdezni, mert bennem itt él úgy, ahogy húsz éve láttam. Tudom, hogy sok-sok ilyen kedves emlékünk van generációkat átölelve. Hát akkor Isten szeretete hogy ne venné körül még az unokákat is, hogy ne vigyázná az őt félőket mindörökké? Ma is ezer jelét tapasztalhatjuk biztosan. Ámen.