"Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat." (5Móz. 8,10)

A jóllakottság a megelégedettség egyféle emberi szimbóluma. Az éhes ember éhsége ennek viszont az ellentéte. Átvitt értelemben is használjuk e kifejezéseket és bizony úgy is igazak. Az emberek működéséről ezek a gondolatok és kifejezések így hű és reális képet festenek. Lényegében viszont kifejezik az ember testi-lelki belső viszonyrendszerét. Ha jól lakott az ember, akkor hálából áldani fogja Istenét, ha viszont nem lakott jól akkor bizony nem áldja. Ilyen egyszerű képlet az ember működése.

Isten a mi Atyánk viszont ismer bennünket. Hiszen ő maga teremtett minket jóvá és a maga hasonlatosságára. Ismeri tehát működési alapelveinket. Tudja azt, hogy mire van szükségünk és azt is, hogy ezek az alapelveink mennyire változatlanok még a jelenünkben is bűneink következtében. 

Most sem ígér mást, csupán azt amivel önmaga felé irányít mindnyájunkat. Legyen hát sikeres az Ő szándéka bennünk. Ámen.