2016. június 27., hétfő

"Szeressétek az Urat, ti, hívei mind!" (Zsolt. 31,24a)

A múlt század ötvenes éveinek elején történt szülőfalumban a Szilágyságban. Kollektivizálás után a faluban összesen két gazda maradt olyan, aki semmiképpen sem akart belépni és dolgozni a "közös"-ben. Ám az egyik gazdának éppen a sógora volt a helyi gazdaság mozgósító brigádvezetője. A brigádvezető pedig hajnalban végig vonult az egész falun azért, hogy mindenkit kivezényeljen a mezőre az éppen soron következendő munka végzésére. Egy reggelen gondolt egy nagyot és hát belépett a sógora udvarába is. A sógor éppen a kút melletti vályú szélén ült és szivarozott. Megszólította: Gyere te is répát kapálni közénk, Mihály! De az csak a saját portáján kurtán és kérgesen válaszolt: Nem mejek én! Emez viszont kínosan, de szépen vissza kérdezett: ...oszt minek nem jössz? Az pedig erre hetykén: ...Há csak!!! De a brigádvezető sógor nem adta föl: Hallod-e?... ejsze mégis csak jobb vóna ha jönnél...Erre a sógor visszakérdezett: ...Há oszt mond meg, hogy miért menjek?  Erre amaz egyszerűt és frappánsat válaszolt: Há... azé, me úgy sincs más dógod! Az erre megvakarta a fejét, nem szólt semmit és vette a kapáját.
Mai igénk felszólít: Szeressétek az Urat, ti, hívei mind! Erre én csak azt teszem hozzá, hogy szeressétek!... mert úgy sincs más dolgotok! Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése