"Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra." (2Kor.4,16)

     Sokak számára a hétfő reggel nem a kirobbanó tettrekészséget jelenti. Ahogy mindannyiunk életében vannak nehezebb időszakok, amikor könnyen lehet úrrá rajtunk a csüggedés. Többé-kevésbé tisztában vagyunk testi létünk korlátaival, és bár néha bosszantó, hogy hiába nyújtózkodunk egy üvegért a polc tetején, még sem okoz különösebb traumát. Mindezek mellett tudatában vagyunk annak, hogy a külső ember törvényszerűen megromlik, míg "kinyújtózik a halál oldalán" (JA). Életünk még sem egy szabályos ív, mert a romlandó testben törvény által nem zabolázott belső ember lakik. Ennek a belső embernek napról napra fejlődni, erősödni, újulni kell. Mire ezeket a szavakat olvassuk, már tettünk is érte, de ne álljunk itt meg! Ámen.