"Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten; Íme, teremte sáskát a sarjúfakadás kezdetén, és íme sarjú vala a királyi kaszálás után! És lőn, hogy a mint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?! Megengesztelődék az Úr e dologban: Nem lesz meg! mondá az Úr." (Ámós 7,1-3)

Vannak emésztő események, amelyek olyan hirtelen köszöntenek reánk, mint a nyári zápor. Tenni ellenük nem igen tudunk. Ezekben meg kell állni, ki kell tartani, ha elmúlnak tanulnunk kell a történtekből. Vannak azonban előre látható, emberileg számítva, biztosan bekövetkezendő történések. Hányszor hangzott el már a mi ajkunkról is: előre látom, sajnos ez fog következni, nincs más lehetőség... De vajon ugyanennyiszer következett az Istenhez fordulás is? Nincs Istenünk akaratán kívül semmi, ezért egyedül Ő a kompetens abban, hogy az emberileg előre látott, kiszámított, várható eseményeket átgondolva, megengesztelődve kimondja: Nem lesz meg! Figyeljünk, lássunk, imádkozzunk, hogy minél kevesebb, előre látott, embereket, családokat, közösségeket emésztő élethelyzet történjen meg! Ámen.