"Jairus..., meglátva [Jézust], lába elé borult, és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon. Jézus ekkor elindult vele." (Mk. 5,22-24a) 

Jairus leborulása nem csupán egy testhelyzet, hanem sokkal inkább egy lelkiállapot. Feladása az örökölt, megszokott, magabiztos farizeizmusnak. Egyetlen mozdulat, ami mindent kifejezett Jézus számára, ahhoz, hogy vele menjen. Jézus áll, Jairus a földön. Egy szintkülönbség, aminek meg kell lennie ahhoz, hogy az ég a földre szállva változást hozzon, csodát tegyen. Mert a csodákra szükség van. Nem csak Jairus áll komoly veszteség küszöbén, hanem sokszor mi is. Te, én, családok, gyülekezetek, egyházunk, keresztyénségünk. Vigyázzunk, mert ha bennünk is van örökölt, megszokott, magabiztos farizeizmus (ti. képmutatás, álszenteskedés) azt le kell vetkeznünk, és nem csupán külsőségekkel kell nekünk Jézushoz mennünk. Ettől függ, hogy elindul velünk vagy nem! Ámen.