"Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok." (Jer.17,1)

Talán nincs ember közöttünk, aki ne imádkozott volna ezekkel a szavakkal. Az emberi élet törékeny, az ember szabadsága is korlátozott. A bűneset következményei folyamatosan jelentkeznek az emberi életben: kudarc, betegség, fájdalom, kiáltás, szenvedés, elnyomás, halál. Lehetne folytatni ezt a sort, de ebből is érezhető, hogy amíg nem találunk oltalmat, addig folyamatosan veszélyeztetve vagyunk. A problémához való viszonyulás, annak kezelése is változó az embereknél. A sokféle viszonyulás végülis két csoportban osztályozható: hívő és hitetlen. Ha megvizsgáljuk e két esetet, mindjárt látszik, hogy tényleg nincs reménység, ha hitetlenül viszonyulunk az élet nagy problémáihoz. Ezért bátorító a hívőnek Isten szava: Van gyógyulás és van szabadítás. Az emberen túli erők tudják legyőzni az ember erejét meghaladó nagy problémákat. A széteső világ fölött Isten szabadító kegyelme őrködik. Boldog ember az, aki meglátja ezt, mert ma is kérheti a lehetetlent attól, akinél nincs lehetetlen: gyógyulást és szabadítást. Uram, hallgasd meg könyörgésünket. Ámen.