"Jó csendben várni az Úr szabadítására." (JerSir.3,26)

Gondolkodóba ejt, hogy milyen hitbeli tapasztalat késztette a Szentírót, hogy ezt a tanítást átadja. Legfőképpen az öntörvényűség fogalma jut eszembe. Az ember a saját kezébe veszi sorsát, életét, és szó szerint utat vág magának az életben. Aztán az sem számít, ha átgázol másokon. A napokban olvastam, hogy számos eset van arra, amikor emberek öntörvényűleg igazságot tesznek (vagy  azt hiszik): valaki rossz helyre parkolt, és a gépjármű gumiabroncsait reggel összevágva találta. A bosszúvágy beférkőzik az ember szívébe. Kain és Ábel története arra tanít, hogy nem szabad hagyni eluralkodni ezt az érzést a szívünkben, mert csak rosszra vezet. A hívő ember Istenre bízza. Jézus a kereszten azt kérte: Bocsásd meg Atyám, mert nem tudják mit cselekszenek. Van, aki öntörvényűleg saját életére tör. Kilátástalan helyzetben volt, és nem mondták el neki, hogy várjon csendben az Úr szabadítására. Eszembe jut az 5o. zsoltár igéje: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítalak! Bátran kiáltsunk ma is segítségért az Úrhoz, és békés csendben higgyük is, hogy idejében megszabadít! Ámen.