"Örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek!" (Ésa.65,18)

Nagyszerű dolog, hogyha úgy tekintünk a körülöttünk lévő természetre, világra, mint Isten teremtésére. Ha így mosolygunk rá, akkor visszamosolyog, és valóságosan feltölt. A szellő, a felkelő nap, a madárdal, a virág, és az az érzés, hogy milyen nagyszerű dolog embernek lenni. Érezni, hogy jelen van benne Isten. Hála legyen. Azt hiszem azonban, hogy Isten a világot folyamatosan újjászüli a Lelke által bennünk is. Jobbra ösztönöz, szebbre nevel. Újjászüli kapcsolatainkban, találkozásainkban. Ha elhozza reménytelenség után a reménységet, békétlenség után a békességet. Neki köszönhetjük. És neki köszönhetjük, hogy az örökkévalót készítette el az őt szeretőknek. Örüljünk és vigadjunk ezen. Ámen.