"Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé."              (2Kor.5,10)

Van egy pár Káté kérdés, ami mindig eszembe jut, azóta amióta megtanultam. Így van ez az 52. kérdéssel is, ami arról szól, hogy Krisztus visszajön ítélni élőket és holtakat. Valamilyen szinten minden embert érdekelnek a végső dolgok. Mi lesz a halál után? Mit tudhatunk az ítéletről? Hogyan fog megítélni Isten, mert mindnyájan bűnösök vagyunk? Az úrvacsorai agenda szövege ezt úgy fejezi ki, hogy mindannyian kárhozatot és halált érdemlünk.

Ezért örömhír a Krisztusról szóló bizonyságtétel. Ezért jó, hogy ő az ítélő bíránk, mert szenvedésével és halálával kárhoztatta a bűnt. Ahogy az említett kérdés és felelet kifejti, van bennünk reménység: felemelt fővel várom őt az égből ítélő bírámul, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állt, és rólam minden kárhoztatást elvett  .. a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához átvisz. A Krisztusban élt élet reménysége ez. Ámen.