"A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." (Lk. 2,12)

Bár a korabeli Betlehemben nem voltak olyan körülmények, mint amihez manapság hozzá vagyunk szokva, azért biztosan nem az istállókba, a jászlakba fektették az újszülött gyermekeket. Éppen ezért könnyű lehetett a pásztoroknak felismerni a jelet. Így nekik egyszerűbb volt megtalálni a Megtartót. Egy szokatlan, kirívó jel. Vajon hány ilyen van ma az emberek életében és nem figyelnek fel rá? Nem gondolom, hogy a mi Atyánk elhanyagolná a  segítségünket. A pásztorok az örömhír mellé jelet is kaptak, a bölcsek ismeretéhez is a csillag megjelenése társult, és az értünk született Isten Fiú evangéliumához, a mi életünkben is társulnak jelek, amelyek által felismerhetjük a mi Megtartónkat. Az ünnep elteltével is járjunk nyitott szemmel! Ámen.