"Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1Pt.4,10)

     Egészen jól értjük Jézusnak azt a tanítását, hogy egy falat ételt, pohár vizet, ruhadarabot a rászorulótól meg ne tagadjunk. Nagy kárt nem is igen okozunk, hiszen legfeljebb továbbra is éhesen, szomjasan, fázósan marad az, akinek nem adtuk meg, amire szüksége lett volna. Sokkal rosszabbul bánunk lelki ajándékainkkal, amelyekre pedig éppen úgy szükségük van - sőt talán még sokkal inkább - a lélekben éhezőknek, szomjazóknak, didergőknek. A szavaink, gesztusaink, cselekedeteink ugyanis nem csak szolgálatra alkalmasak, hanem bántásra és ártásra is. Ha dühöt, haragot, közönyt, indulatot adunk át másoknak, az éppen olyan, mintha az éhezőnek üvegszilánkokkal teli falatot, a szomjazónak büröklevet, a fázónak szegekkel kivert zsákvásznat adnánk, és hányszor tesszük akaratlanul is... Kérjük Isten kegyelmét, hogy segítsen jól szolgálni mindenkor. Ámen.