2017. december 30., szombat

"Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van... De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van." (Zsolt. 103,15-17)

Mindig is jól érezte az istenfélő ember, hogy az esztendők váltakozásai meghatározóak az életében. Már a teremtéssel kapcsolatosan is  erről tesz bizonyságot a Szentírás, amikor azt mondja: "legyenek világítótestek...legyenek meghatározói...esztendőknek". (1Móz. 1,14) Kitörölhetetlenül belénk vésődött a változás érzékelése. A kérdés csak az, hogy milyen érzések határoznak meg minket így az esztendő alkonyán? Napjaink elfogynak. Megmásíthatatlan valóság, mint ahogy az is, hogy az istenfélők mindörökké élnek. Adja Isten, hogy az esztendőfordulón, a szilveszteri ujjongás ne csak azt hirdesse, hogy még kaptunk egy évet, hanem azt is, hogy egy évvel közelebb jutottunk az örökkévalósághoz. Csak a napjaink olyanok, mint a fű, emberi létünk, hitünk által és Isten szeretete által, örökkévaló. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése