"Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!" (Lk. 17,20-21)

A XV-ik és XVI-ik századok a nagy földrajzi felfedezések korszakaként is ismertek az emberiség történelmében. Hajósok (Kolumbusz, Magellán) indultak el a nagy ismeretlen vizeken azért, hogy új partot, új partokat és ezzel együtt új világokat fedezzenek fel. Magukkal vitték a reményt, amely az új világ boldogságának és a gyors meggazdagodás vágyának reménye is volt. Mintha csak az emberek egy új Paradicsomot, egy új Édent keresnének, avagy megtalálhatnák az Isten országát... Pár évtized múlva Luther és Kálvin követői a középkori egyház sötét üzelmeire nemet mondva a lelkiismeret szabadságában fedezték fel az Isten Igéjének csodás birodalmát és tették azokat nemsokára közkinccsé. Az Isten országa pedig szívből szívbe és hitből hitbe épült, mint ahogy történik ez a jelenben is. Krisztus igazat szólt: Az Isten országa közöttünk van! Rajtunk keresztül építi azt Isten mindannyiunk számára. Ámen.