"Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba." (Jn. 3,19)

A kisgyermek egyik alapvető tulajdonsága, hogy határait keresve legtöbbször a végletekig feszíti a húrt. Sokszor nem hagy más választást a szülőnek, mint a büntetést. Aztán felnő, de semmit nem változik. Általában a diák a vizsgára utolsó napokban vagy órákban kezd el tanulni, a beteg az orvoshoz akkor megy, ha már baj van, a haragos akkor kérne bocsánatot amikor már késő. Természetesen ez nem törvényszerű. Tudunk felelősen és helyesen dönteni. Erre alapozva hozta a mi Atyánk azt az ítéletet, hogy a világ Világosságát elküldte erre a világra. A végítélet előtt eldől az örök sorsunk, attól függően, hogy elfogadjuk vagy nem a Krisztust, a Szabadítót! Olyan ez, mint amikor feltételesen szabadlábra helyezik a bűnöst. Járjunk az értünk született Krisztus világosságában és éljünk, örökké! Ámen.