2017. december 19., kedd


"Káleb ezt mondta Józsuénak: Társaim, akik velem jöttek, megrémítették a nép szívét, én azonban hűségesen követtem Istenemet, az Urat!"  (Józs.14,8)

Érdekes tanulsággal szolgál a mai ige. A Kánaán földjének kémlelése nem akárhogyan történt. A törzsek  előljárói, szinte képviseleti  alapon résztvettek ebben. Azt tudjuk, hogy amikor visszatértek, beszámoltak mindenről: hogy milyen jó, és milyen szép minden, csakhogy meg kell harcolni érte. Tulajdonképpen  testületi szavazás történt. A többség azt vallotta, hogy ugyan jó lenne minden, de felszámítva az áldozatot és a harcot, nem tanácsos oda menni. Józsué és Káleb Isten pártján volt, és az volt a véleményük, hogy Isten segítségével bármi lehetséges. Leszavazták őket.  Elkövetkezett a 4o éves pusztai vándorlás.
Választott testületek irányítják egyházunkat: presbitérium, egyházi tanács, közgyűlés, zsinat stb. A rosszul örökölt keretek megbosszulják magukat.  Demokratikusnak nevezzük egyházunk adminisztrációját, és ezért tévedünk. A többségi szavazat jegyzőkönyvbe kerül, de nem mindig  viszi előre Isten országának ügyét. Azért nem, mert az is megtörténhet, hogy a többség felméri a rizikó faktorokat, és lebeszél mindenkit a cselekvésről. A többi esetleg Isten párjtán áll, de senki nem hallgatja meg őket. Meg kellene tanulni, hogy nem demokratikus, hanem Isten uralma alatt álló "teokratikus" rendszerben gondolkodunk, ahol Isten garantálja az új honfoglalást. Csakhogy hit is kellene ehhez. Növeljed, Urunk a mi hitünket! Ámen.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése