"Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek." (Tit. 2,11)

Első olvasatra nehezen értelmezhető, hogy miként is jelenhetett meg minden embernek az Isten üdvözítő kegyelme, Jézus Krisztus. Hiszen az emberiséget tekintve, az egész emberi történelem során, csak keveseknek adatott meg, hogy láthatták az Ő megjelenését. Mária, József, néhány pásztor és bölcs, egy maroknyi ember csupán, majd a testvérei, tanítványai, a népe is csak töredéke a világtörténelem emberiségének. Hol vagyunk mi, akik csak emlékezünk az ő megjelenésére? Nem láttuk, gondolhatjuk és talán gondoljuk is. Pedig minden szeretettel kimondott szóban, minden önzetlen segítségben, a másik megbocsátásában, az emberek hozzánk való türelmében, Ő maga jelenik meg számunkra. Na meg abban a kegyelemben, amely minden bűnünk ellenére üdvösséget ígér nekünk. Nyissuk ki szemünket és lássuk meg mi is, ma is, az ünnepen is, életünkben is a közöttünk és bennünk élő Krisztust! Ámen.