2017. december 18., hétfő

"Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." (Róm.15,4)


János apostolnak van egy alig ismert mondata: sokmindent cselekedett Jézus még, és ha egyenként megírták volna, akkor úgy véli, hogy a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írtak volna. Elgondolkodtató ez a kijelentés, mert amióta az ember megtanulta a jelírást, azóta szaporodnak könyveink. Minél nagyobb az információ-halmaz, annál nehezebb átfogni, de annál nehezebb szintetizálni az ismereteket. Így történik meg, hogy mindenben töredékes tudással maradunk. A szakosodás már régóta szükségszerűség. Kérdés az, hogy vannak-e még emberek, akik látják az összefüggéseket is. Egyébként van itt egy érdekes üzenet. Amit mi írunk, vajon azzal a töltettel és azzal az igénnyel írjuk-e, hogy a következő nemzedék is tanulhasson belőle?
Egyértelmű a Szentírás elsőbbsége a könyvek között. Isten beszéde az, nem emberé. Több ezer éves írásokról van szó, amelyek csendben várták az olvasót, minket is, hogy hirtelen Szentlélektől fogantatva megszülessen bennünk az Ige. Türelem, vigasztalás és reménység forrása. És ez nem minden. Hála legyen! Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése