"(Simeon) azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust ...karjába vette, áldotta az Istent."  (Lk.2,26-28)

Az ismert történet azt is megjegyzi, hogy Simeon istenfélő, igaz ember volt, aki várta Izrael vigasztalását. Az Isten szabadításának óhajtása megszólíthatóvá teszi az embert, mert reméli és figyeli az ígéretek beteljesedését. Jó esélye van az ilyen embernek, hogy minden igéből meghallja a vigasztalást, a bátorítást. Nagyon szép a Szentlélek kijelentése, mert az egész emberi életet Krisztus fényében mutatja be: a földi élet lehetőség arra, hogy Krisztust megtaláljuk. Hiszen vele vagyunk, de őt keressük minden templomi közösségben, minden igében, amelyet hirdetnek. Ha Simeont a Lélek a templomba irányította, nekünk is komolyan kell vennünk ezt a szándékot. Meglátta, megtalálta a gyermek Jézust, karjaiba vette, és áldotta Istent. Nunc dimittis ... Mostan bocsátod el szolgádat békével. Most már bármi legyen is, az a fontos, hogy személyesen meggyőződött: van Szabadítója a világnak. Ez az igazi karácsonyi öröm! Ámen.