"Szombatjaimat is nekik adtam, annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz." (Ez.20,12)

A keleti népek kultúrájának része az eljegyzési ajándékozás. A vőlegénynek jelentős értékű ajándékot kellett adnia menyasszonyának jelképezve ezzel azt, hogy milyen sokat ér számára. Ez azért is érdekes, mert sok esetben az eljegyzettek akkor találkoztak életükben először és csupán családjaik akaratának engedelmeskedve (kényszerből) házasodtak össze. 

Isten különleges módon adta jelét ragaszkodásának az ő népéhez. Adománya, jósága és népe iránt való elkötelezettsége minden hűtlenségük ellenére töretlen maradt. A szombat, azaz a törvény szerint az Úr napja és annak áldott alkalma arra való drága alkalom, hogy népe megszentelje azt és vele szent hajlékában találkozhasson. Ma már az Úr Krisztus népe a hét első napján vasárnap, az ő feltámadásának napján gyűl össze szent hajlékában azért, hogy Urát dicsőitse és magasztalja. Áldott legyen Isten minden gyermeke, aki nem felejti el a vele való drága találkozás lehetőségét. Ámen.