2017. december 2., szombat

"Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket." (Lk. 3,8)

Ahogy felébredünk már teremjük is a gyümölcsöket, hiszen elkezdünk cselekedni. Véletlenszerűen vagy jól megtervezett módon végezzük teendőinket. Cselekedeteinknek pedig megvannak a haszonélvezői vagy elszenvedői, attól függően, hogy mit nyújtunk, mit éreztetünk, hogyan befolyásoljuk munkánk, beszédünk által szeretteinket, a környezetünkben élőket. Be kell látnunk, hogy mi magunk sem tudjuk legtöbbször, hogy mit is kell tennünk, kinek milyen gyümölcsre van szüksége életünk terméseként. Jézus azt mondja, hogy megtéréshez méltó gyümölcsöket teremjünk. Nem elég csak reggel az Ige mellől indulni, hanem újra és újra és újra vissza kell térni, hogy Krisztus táplálja bennünk már a rügyként megszülető gondolatot, hogy mire érett cselekedetté nő édes legyen és tápláló, és főleg a mi Gazdánknak tetsző! Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése