"Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?" (Mt. 6,27)

Az aggodalmunk egyrészt a szűk látókörünkről tanúskodik. Nem látunk túl önmagunkon, nem látjuk a körülöttünk lévő lehetőségeket, nem látjuk csak e világ kereteit. Azt látjuk, hogy sok mindent nem tudunk befolyásolni, nincs lehetőségünk változtatni élethelyzeteken. Aggódunk életszükségleteink miatt, aggódunk életünk miatt. Másrészt lelki távollátók vagyunk. A holnap, holnapután és azután gondjai elvonják a figyelmünket a jelen fontos dolgairól. Mintha sem itt, sem ott nem látnánk a mi Urunk hatalmát és szeretetét. Segíthet egyik énekünk: "Amint vagyok, vak és szegény, hogy kincset leljek benned én, s derüljön éjszakámra fény: Fogadj el Jézusom." (MRÉ 296,4) A Krisztusra hagyatkozás kitisztítja látásunkat, hogy észrevegyük,   mellette nincs  aggodalmaskodás! Ámen.