"Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak." (Lk.1,78–79)

     Többször újraolvastam az igét, mert az volt az érzésem, hogy valami hiányzik belőle. Azután rájöttem, hogy nem valami, hanem valaki hiányzik: Jézus Krisztus. Neki kell cselekedni életünkben Isten könyörülő irgalmáért. Vajon észrevesszük-e éppen ilyen könnyen, amikor Krisztus hiányzik az életünkből? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy gondolataink, mondataink, cselekedeteink üresek és értelmetlenek, ha ő nincs bennük? Hogy minden, ami a világot jelenti csak sötétség és halál árnyékának völgye, ha nem az ő megváltó kegyelme világítja be? Megannyi hiábavalóvá lett szándék és akarat után kérjük most Megváltónkat, hogy mindenben ott legyen életünkben, hogy mindent adhassunk másoknak is. Ámen.