2018. február 12., hétfő

„A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.” (Zsolt.104,4)

Sokmindent megszelidített az ember. Az állatvilág és a természet csodái közül sokmindent befogott a maga szekerébe. Újabban azt látjuk, hogy a természetes energiaforrások igazi izgalommal töltik el a gondolkodó nemzedéket. Befogjuk a napfényt, felfogjuk a hullámok erejét, hatalmas szélturbinákkal áramot termelünk. Talán most eszméltünk rá, hogy a természet, amelyet kihasználtunk szolgál még egy-két meglepetéssel. Ki tudja, hogy még mit rejteget az atomok szintjén? Mindent kiaknázunk, valószínűleg. A kérdés az, hogy tudjuk-e kitől származik ez az erő, ez az erőforrás? Tudunk-e alázatosan kezelni mindent? Tudunk-e hálát adni, és hálaadással felhasználni mindent, ami nekünk adatott?? Ez a jövőnk záloga. A Teremtő mindent ránk bízott. Csalódik bennünk, néha. De nagy szeretettel adta. Azért, hogy felelősséget vállaljunk mindenért. Nagyon egyszerű képben jelenik meg a valóság: a szelek az ő kezében vannak, a tűz az ő szolgálatában van. Minden az ő kezében van. Ha kapunk valamit ezekből, adjunk hálát, és soha ne éljünk vissza a bizalommal. Vigyázz a világra! Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése