"A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére." (Zsid4,9)

Mielőtt még bárki a szombatista felekezet vonatkozásait feltételezné a mai ige kapcsán azonnal előre bocsátható az, hogy sokkal inkább Isten teremtési rendjének lényegét érzékelhetjük Krisztusban való üdvösségünk kapcsán.  Krisztus által nem megtört az Isten által létre hozott teremtési rend, hanem sokkal inkább megerősödött és kiteljesedett. Vonatkozása pedig átnyúlik a mindenkori jövendőre. Ez azt jelenti, hogy amit Isten megállapított a teremtés által nyugalomnapként és az ember számára a testi-lelki felüdülésre, az a vele való közösség megélésére mindig áldott lehetőség. Az ember nem kiszorult a nyugalom megélésének lehetőségéből, hanem a mindenkori teremtési rend Urának engedelmeskedik és elé áll akkor amikor megemlékezik a nyugalom napjáról és megszenteli azt. 

Isten ígérete mindekori népe számára az, hogy a vele való közösség nyugalma lesz a Tőle való ajándékunk. Erre pedig mindannyiunknak szüksége van. Szívünk vágyakozó várakozásával ezt várjuk. Ámen.