„Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk?”  (Ézs. 29,15)

Az emberi természet ugyanolyan maradt az Édenből való kiűzetés óta: megváltásra szorul. Nincs különbség a mi tetteink és Ézsaiás kortársainak tettei között. Vajon mit ér a műveltség? Úgy néz ki, hogy ilyen tekintetben sem a történelem, sem a tudomány, sem a nevelés nem tudta megváltoztatni az embert. Esetleg annyi, hogy más környezetben és kifinomult módszerekkel vétkezünk.  Határainkat feszítjük, próbáljuk. Veszélyes helyzetekbe keverjük magunkat, mert nagyon izgalmasnak tűnik. Beidegződött, hogy körül kell nézni, ha világos van, ha sötét van, mert gyanús minden. Aztán jól eltervezett dolgainkat véghezvisszük. Hazudunk önmagunknak is. Csak később mondja meg a felébredt lelkiismeret, hogy teljesen átvilágított emberek vagyunk. A saját érdekünkben. Egyedül csak Isten szeretetének ismerete képes megváltoztatni. Aki betölti a mindenséget, sír fölöttünk. A Krisztus ezért is szenvedett. De örül nekünk, ha értjük ezt a szerető Gondviselést, és visszatérünk. Vár ránk mindig. Ámen.